1. Milyen korban kezdődik a hiszti?

2. Mikor és miért hisztizik a gyerek?

3. Személyes praktikák a megelőzésre.

4. Hogyan tudod megelőzni a hisztit?

5. Ha már benne van a hisztiben, hogyan tudod kezelni?

6. Mi az, ami olaj a tűzre?

7. Speciális helyzet a bolti hiszti.

Kb 2-3 éves korban jelenik meg a hiszti, vagy szaknyelven: dackorszak.

Nem túl szerencsés elnevezés, hiszen azt sejtetei hogy a gyerek csak azért is, mindenféle ok nélkül, csak a szülő bosszantására áll ellen.
Pedig ez nem igaz.

Van ok, méghozzá egy jó ok amit könnyű megérteni:

A dackorszak valójában az első önállósodási korszak.

A 2. önállósodási korszak majd tinédzser korban lesz. Az önállósodás a felnőtté válás fontos része.

Mi az önállósodás: hogy bizonyos helyzetekben szeretne Ő dönteni. Ez nem is olyan ördögtől való nem?

Nem akarja az általad kiválasztott ruhát felvenni.
Nem akar elindulni.
Nem akarja azt az ételt megenni.
Nem akar fürdeni menni.
A boltban a napi bevásárlás alatt.
A boltban, mert valamilyen játékot/csokit nem veszel meg neki.
Fáradt, ha éhes.

Még elég sok helyzet lehet, de ezek a leggyakoribbak.

Röviden, akkor hisztizik a gyermek, ha valami nem úgy történik, ahogy Ő szeretné.

Ez elég bosszantó, hiszen kb 2 éves korig kenyérre lehetett kenni, azt csinálta amit mondtál az első szóra.
Most meg csak azért sem! Megmakacsolja magát és direkt a legrosszabbkor, amikor sietni kellene.

És ebben teljesen igazad van, a hiszti mindig a legrosszabbkor jön, de nézzünk egy kicsit a dolgok mögé.

Kb. 2 éves koráig:
– ha kiválasztasz egy ruhát neki, akkor nem ellenkezik hogy ráadd
– ha azt mondod neki gyere megyünk, Ő indul, mint egy jólnevelt kutya.

De ne feledd, nem kutyát, hanem gyereket nevelsz, az ami előny egy kutyánál, később hátrány egy embernél.

Gondolj csak bele: szeretnéd ha 30 évesen is hangvezérlésesen működne, cserébe semmit nem tudna megtenni önállóan, nincsenek önálló döntések, cselekvések. 30 éves a gyereked, bemész a szobájába és pizsamában fekszik nyitott szemmel az ágyban, mert nem mondtad, hogy keljen fel. Majd pizsamában indul el veled, mert nem választottad ki mit vegyen fel és nem mondtad, hogy öltözzön fel. 

És itt jön szóba az önállósodás.

Kb. 2 éves korában elérkezik az idő hogy bizonyos helyzetekben önálló döntéseket hozzon.
Pl. Hogy mit vegyen fel.

Szeretném ha elképzelnéd, hogy éreznéd magad ha édesanyád minden reggel átmenne hozzád, kiválasztaná hogy mit vegyél fel, és neked kötelezően abba kellene menned. Vagy ha minden szombat reggel amikor lenne időd addig aludni ameddig szeretnél, kicsit tovább teázni vagy kávézni, de Ő 6-kor kirángatna az ágyból, megparancsolná, hogy az általa kiválasztott ruhát vedd fel és indulj el vele 6.30-kor, mert neki mennie kell dolgozni.

Szerintem elég hamar fellázadnál.

És ezzel el is érkeztünk két fontos dologhoz:

1. Mindig képzeld bele a gyermek helyzetébe magad, ha ugyanazt veled most az édesanyád/édesapád megcsinálná, hogyan éreznéd magad?
Ha azt gondolod hogy zaklatott lennél, akkor miért várod el a gyerektől, hogy ő ne legyen zaklatott?

2. Mi az, amivel ebben az esetben a gyermek helyében jól éreznéd magad és együttműködővé válnál?

El is érkeztünk a hiszti megelőzéséhez és kezeléséhez.

Az első, hogy nézzük meg leggyakrabban mikor hisztiznek a gyerekek?

3.1  Nem akarja az általad kiválasztott ruhát felvenni.
3.2  Nem akar elindulni.
3.3  Nem akarja azt az ételt megenni.
3.4  Nem akar fürdeni menni.
3.5  A boltban a napi bevásárlás alatt.
3.6  A boltban, mert valamilyen játékot/csokit nem veszel meg neki.

Még elég sok helyzet lehet, de ezek a leggyakoribbak.

3.1 Adj neki minél több dologban döntési szabadságot!

Pl. engedd neki, hogy Ő válassza ki, mit vesz fel.
Ha reggel erre nincs idő, este válassza és készítse ki a ruhákat, amit másnap felvesz.

Jogos kérdés, mi van ha balettruhában szeretne az óvodába menni?
Ha az időjárás engedi, miért ne mehetne balettruhában? Egy kis lazaságot te is megengedhetsz. Természetesen télen már nehezebb kérdés. Itt segít, ha a ruha választás előtt beszélgettek, hogy milyen időjárásban, milyen öltözékeket viselünk és miért. A napi játékrésze is lehet, hogy megtanítod neki az évszakoknak megfelelő ruházatot. Persze ez még nem biztos, hogy rögtön megoldottad a helyzetet. Hiszen Ő most december 10-én térdig érő hóban szeretne balett ruhában menni.

Annak idején én ezt úgy oldottam meg, hogy elmondtam, rendben, felveheti a tütü szoknyát, de csak az overálra, mert kint hideg van és nem szeretne megfázni.

Fontos!
Nem én nem szeretném ha megfázna, az Ő egyetértése kell hogy nem szeretne megfázni, mert akkor nem mehet oviba pedig imádja, nem mehet játszótérre pedig imádja, egész nap ágyban kell feküdnie pedig utálja, stb.

Minél több mindenbe bevonod, minél több mindenbe engeded, hogy önállóan végezze, annál kevesebb hiszti lesz.

3.2 Mi a helyzet azzal, hogy reggel te sietsz hogy beérj a munkába, de ő nem akar elindulni és indul a hiszti?

Itt a kommunikáció és a több idő ami segít.
Adj neki tényleges megértést, hogy miért fontos, hogy időben elinduljatok. Te azt gondolod, hogy nincs időtök, sietnetek kell.
De ez nem igaz, neki van ideje, akinek nincs ideje az te vagy, Ő ráér, te sietsz.

Persze, ez nem azt jelenti hogy rendben van, hogy elkéss a munkahelyedről. Csak annyit, hogy értsd meg, az Ő fejében az van, hogy van ideje. Így, ha azt mondod siess mert elkésünk, neki nem lesz reális, mert tudja, ő nem késik el, mert sok ideje van.

Értesd meg vele, hogy neked időre kell menned dolgozni, cserébe időben el tudsz jönni és délután ki tudtok menni együtt a játszótérre és az milyen szuper. Így arra kéred, hogy segítsen neked időben beérni.

Vagy meg is fordíthatod a helyzetet.
Mondja meg Ő, mikor kell indulni, hogy Te beérj a munkahelyedre és induljatok akkor.

Itt adj neki választási lehetőséget ami segít, mert az idő fogalma még neki nem biztos, hogy világos.
Pl. “Te mondd meg mikor kell indulnunk, hogy én beérjek a munkahelyemre és akkor fogunk indulni. Mit mondasz most kell indulnunk, vagy 5 perc múlva?”

De ami a legfontosabb, indítsd a napot előbb, hogy legyen 15 perced arra hogy elinduljatok. Ilyenkor van időd választást adni nek.
Pl. “Mit szeretnél, induljunk most az oviba, vagy még beülsz az ölembe 5 percet beszélgetni és utána indulunk?

3.3 Csak azért sem akarja megenni az ebédet!

Egy éhes gyerek rémálom, szóval mindenképp enni kell.
Az sem megoldás, ha mindenféle más ételt ajánlasz fel, mert akkor később tényleg vissza fog élni vele, és fegyverként használja majd a rossz evőséget.

Ilyen játékba bele se menj!

Mi az ami zavarja? Hogy nem dönthet!
Lehet, hogy szereti a fasírtot, de unja hogy mindig te döntöd el mi legyen az ebéd.
Erre megoldás, hogy előre megbeszélitek mi legyen holnap az ebéd, ha van rá lehetőséged.
Pl. Zsófi/Máté mit szeretnél holnap ebédre főzzünk krumplifőzeléket, vagy rántott sajt legyen?”

Ha nincs erre mód, akkor vond be a főzésbe, sokkal szívesebben megeszi, ha Ő is részt vett az elkészítésben. Ez ezért is szuper, mert egy ilyen közös főzés során rengeteg új szót tanulni, fejlődik a kifejező készsége, a finommotorikája, és nem nyaggat hogy unatkozik, amíg elkészíted az ebédet.

Ha épp erre sincs lehetőség, akkor a terítésbe vond be. Terítsen Ő, ha nem is az egész családnak, de saját magának mindenképp.

3.4 Nem akar fürdeni menni, fogat mosni, stb.

Itt is a választás és a megfelelő kommunikáció a megoldás. Ő még nem ismeri az órát, az idő múlását másképp éli meg. Nem tudja, hogy holnap korábban kell kelni mint ma, így előbb lefeküdnie, stb.

Nekem vízitündéreim születtek, így kiszedni volt nehezebb, mint berimánkodni a kádba, de a kis cselek itt is ott is segítenek.
Pl. “Tudod, ha most elmész fürdeni/ kijössz a kádból, lesz időd 2 mesére is.” Vagy Szeretnék a fogmosás után még egyet kártyázni/társasozni veled, hogy legyen rá idő most kell indulnod.”. vagy “Én is jövök fogat mosni, szerinted kinek csillog majd szebben a foga?”

3.5 Bolti hiszti

A bolti hisztiről a blog végén külön írok.

Kis furfang és leleményesség, na meg az szükséges, hogy bele tudd az Ő helyzetébe képzelni magad.

Ezek nem varázs megoldások, lesznek gyerekek akinél működnek, lesznek akinél nem.

Pl: Zsófinál 2,5 évesen érkezett el, hogy csak azért sem akart valamit megcsinálni.
Ezt mondtam neki.: “Kérlek menj el fogat mosni, utána mesélek.”
Válasz: “NEM!”

Ekkor eszembe jutott, mi lenne ha azt mondom neki, hogy ne csinálja.
“Zsófi, nehogy elmenj fogat mosni!”
Válasz: “DE!” és már indult is.

Szóval ha azt szerettem volna hogy valamit megtegyen, azt mondtam neki, hogy nehogy megtedd.

A ruha választásnál nála az vált be, ha este kiválaszthatta a neki tetsző szettet, akkor reggel nem volt gond az öltözködéssel.

Ezért este fürdés után ez volt a program, hogy kiválasztotta a ruháit amit másnap fel vesz.
Ha reggelre hagytuk, mindig balhé volt, még akkor is, ha Ő választhatott, mert fáradt volt.

Kb. 4-5 évs korukban rémálom volt velük cipőt vásárolni, mindig másik tetszett.

Így egyszer úgy döntöttem, egyedül megveszem a cipőt, max ha nem jó a méret, visszaviszem.
Így örültek az általam választott cipőnek és nem volt opció hogy más tetsszen, pl télen csizma helyett balerina cipő.

Ha már benne van a hisztiben, csak annyi a dolgod, hogy:

Leguggolsz, letérdelsz elé, széttárod a kezed, és egy szó nélkül megvárod hogy abba hagyja a hisztit és odabújjon hozzád.
Ne öleld át amíg ő nem bújik hozzád.
Ne beszélj, csak áradjon belőled a szeretet felé.

A hiszti alatt meg se hallja mit mondasz, rettentő dühös, alapvetően nem rád, hanem a helyzetre, de még nehezen tudja kezelni a dühét.

Azzal segítesz neki, ha érezteted vele a szeretetedet.

Ha beszélsz hozzá és megpróbálsz a józan eszére hatni.

Hiszti alatt nincs józan ész.
Ezt legbelül te is tudod.
Ha nagyon dühös vagy, rád hat a szép szó?

Ha hisztizik, leguggolsz és rögtön megöleled mielőtt ő közeledne. Még nem áll készen arra, hogy közeledj, még ő és a mérhetetlen dühe van és nem vágyik a közeledésre.

Itt szintén saját példába érdemes belegondolni:
Épp felrobbantál valamin, te szeretnéd ha odamenne anyukád és átölelne, miközben még ezerrel dühöngsz?

A bolti hisztinek két fajtája van:

1. Amikor a heti bevásárlásra viszed magaddal és elunja maggát
2. Amikor Ő szeretne valamit, de nem veszed meg neki

1. Amikor a heti bevásárlásra viszed magaddal és elunja magát

Ez elég egyszerűen megelőzhető.

Első szabály: ne vidd vásárolni magaddal, ha fáradt vagy éhes!
Egy heti bevásárlás, ha nagyon gyors és hatékony vagy, minimum 30 perc.

Egy 3 éves gyereket kb 5-10 percig köt le valami ha érdekli, egy 5 évesnél ez kb 15-20 perc.
És itt fontos, hogy érdekelje.

Szerinted egy 3 évest mennyire érdekel a bevásárlás, hogy ott üljön 30-40 percet a bevásárlókocsiba? Szóval neked kell gondoskodni a szórakozásról. Először is legyen nálad 4-5 játék, amivel el tud játszani a bevásárlókocsiban ülve.

Másodszor: Vondd be a bevásárlásba, amit tud, Ő vegyen le a polcról és tegye a kocsiba, pl sajt.

2. Amikor Ő szeretne valamit, de nem veszed meg neki

Ebben az esetben a gyermek meglát valamit a boltban amit szeretne, de nem kapja meg.

Ennek az eseménynek van egy menete:

1. Meglát valamit, amit szeretne megkapni.
2. A szülő nemet mond
3. Ő szépen kéri újra
4. Megint “nem” a válasz
5. Újra kéri, de már erőteljesebben
6. Majd már sírva kéri, akár ígér is ezt-azt
7. Végül teljes hiszti kiteljesedik üvöltéssel, földön fetrengéssel, esetleg rugdosással, ordítással

Szerintem nincs olyan szülő, akinek 5 éves a gyereke és egyszer nem élte volna át.
A kérdés, hogy mi kell hogy csak egyszer éld át.
És mi az, amin elvéreznek a szülők és a gyerek nyer.

Először is, ha nemet mondtál, akkor már nem engedhetsz a hiszti hatására sem.

A legnagyobb hiba az, hogy a szülő azt mondja, hogy nem veszi meg, a gyerek elkezd hisztizni és megkapja.

Mi az üzenet a gyerek számára ezzel?
Ha hisztizel, eléred a célod!

Mit jelent ez az életben?
A gyerek pontosan tudja, hogyha hisztizni kezd, akkor megkapja amit szeretne.

Vagyis mindig megkapod a hisztit, ha egyszer engedsz.

Ok, de mit tehetsz?

Nemet mondasz és kitartasz. Itt is főszabály, ha beüt a hiszti, két dologt tehetsz:

1. Onnantól nem beszélsz hozzá, nem fogod meg, nem reagálsz. Letérdelsz kitárod a karod, szeretetet küldesz felé és megvárod, amíg befejezi és odabújik hozzád. 

A végsőkig ki kell tartanod és az erőteljes követelőzéstől, vagyis az első 2 max 3 nem után, figyelmen kívül hagyod a kommunikációját és te sem kommunikálsz vele, amíg vissza nem tér a hétköznapi üzemmódba a hisztiből. Amíg Ő hisztizik, te szótlanul guggolsz mellette, kitárt karokkal és megvárod szépen, türelmesen, hogy abbahagyja és odabújjon hozzád.
Fontos, hogy SZÓTLANUL.
Ha hozzászólsz, csak annyit, hogy “NEM, MÁR MEGMONDTAM, AKKOR SEM VESZEM MEG:”
Akkor kapott reakciót, vagyis érdemes tovább hisztizni, mert kezd nyerésre állni és Ő ezt TUDJA.
Ha nem szólalsz meg, a szemed sem rebben, akkor azt fogja TUDNI, hogy ezzel nem ér el semmit, tehát felesleges küzdeni.
Persze az első alkalommal garantálom, hogy akár 5-10-15 percig is állnod kell szótlanul, miközben a szemed fénye ordít, fetreng a földön, bömbölve sír és olyan dolgokat művel, amitől leginkább elsüllyednél a szégyenben. Kemény lesz, de 15 perc ordítást könnyebb kibírni, mint 10 év állandó hisztitit. Ha az első hisztinél kitartasz, a második próbálkozás már rövidebb idő lesz, a harmadik még rövidebb, negyedik meg már nem lesz.

2. Te is elkezdesz hisztizni, pont ugyanazokkal a mozdulatokkal, hangokkal, amivel Ő, mintha egy tükör lennél. Egy ponton elneveti magát, ekkor te is nevess és tárd ki a karod, hogy hozzád bújhasson.

Mielőtt arra gondolsz könnyű okosnak lenni, de ezt végigcsinálni az más. Ez igaz. Jelentem mindkét gyermekemnél végigcsináltam. Igen, sokan néztek, mert mindketten egy nagy bevásárlóközpontban, főműsoridőben csinálták, igen sokan szánakozva és sokan rosszallóan néztek, volt aki be is szólt. De amint írtam, hogy mások mit gondolnak, az az Ő bajuk, nekem meg 15 perc ordítás, földön vonaglás egy bevásárlóközpontban belefér, ha ezzel 10 év ordítástól menekülök meg.

Lehet, hogy a hiszti nem egy tárgy miatt tör ki, hanem mert még egy mesét szeretne megnézni, tovább szeretne játszani a telefonon, számítógépen.
Ebben az esetben is főszabály, hogy ha egyszer engedtél a gyereknek, nyert és te további hisztikre számíthatsz.

Mit tehetsz, ha már korábban engedtél és a hiszti beárnyékolja a mindennapjaitokat?
Nincs veszve minden, csak több kirtartásra lesz szükséged.

A fenti 2 pont közül az egyiket alkalmazd és tarts ki. Az első eset hosszú és kimerítő lesz. És lesz következő eset is, mert már tudja, hogy működik és még nem tudja, hogy te változtattál és már nem fog működni, szóval még próbálkozik.

Tilos a hiszti után megróni, szemrehányni, megszidni, hibáztatni.

Ne bélyegezd meg: pl. Hisztis Mirtill. Mert a jelző és a név kötelez. “Ok. hisztis vagyok, akkor megkapod, tényleg az leszek.”

És ha hoz egy ilyen döntést, azt már nehéz eltörölni, kezelni.

Ha a gyerek fáradt, éhes, nagy esélyed van a hisztire, bármit is teszel.

Szóval mindig aludjon eleget és egyen eleget. Egy fáradt, éhes gyereknek semmi sem jó, szóval a választásos opció sem segít.

Ez a felnőttekre is igaz.

Nincs olyan gyerek, aki ne próbálkozna be a hisztivel.

Az is igaz, hogy ha döntési szabadságot adsz neki, az segít csökkenteni a hisztik számát.

Ugyanakkor a teljes, mindent a gyerekre bízok, legyen úgy, ahogy Ő szeretné nem segít.
Bizonyos helyzetekben neked kell dönteni. És csak a döntést átadni neki, felelősség nélkül szintén nem helyes.

Pl. Nem lesz jó vége, ha mindig megkérdezed, hogy “Mit szeretnél enni ebédre?” Mert azt fogja mondani, hogy csokit, sütit, stb. Az rendben van, ha 1 héten párszor megkérdezed mi legyen az ebéd a leves után, dinó szelet vagy gombapörkölt? Minél több szabadság van, annál több a felelőssége is.

Persze a korának megfelelően. Pl. egy 3 évestől elvárható hogy elpakolja a játékait pl egy dobozba, vagy játéktárolózsákba visszategye az építőkockákat.
De az nem, hogy színskálának megfelelően helyezze fel a polcra úgy, hogy egy csodás építmény legyen.

Szóval mondhatod, hogy “Rendben te választhatod ki mától hogy mit veszel fel, ha az időjárásnak megfelelő ruhadarabokat választasz. Tudod mit jelent az, hogy időjárásnak megfelelően?”
Ha nem tudja, beszéld át vele, ha azt mondja tudja, kérj példákat hogy lásd tényleg érti mit jelent.

Egy arany középutat kell megtalálnod, ha elsőre nem sikerül, ne keseredj el, hidd el menni fog.

NEM SZÁMÍT MÁSOK MIT GONDOLNAK!

Ne foglalkozz azzal hogy mit gondol a többi ember, mert a gyereked hisztizik!
Te csak a gyerekre figyelj, és koncentrálj.

Két típus van:

1. akinek van gyereke:

Annak vagy szintén hisztizik a gyereke, vagy hisztizett, vagy fog hisztizni, így nem számít mit gondol, egy nap Ő lesz a te helyzetedben és csak remélni tudjuk, hogy hasonlóan jól kezeli, mint te.

2. akinek nincs gyereke.

Erről annyit, hogy a kibicnek* nincs szava.
(*Kibic jelentése: külső szemlélődő, magát felelőtlenül beleártó személy, aki egy olyan tevékenységet figyel, amiben nem vesz részt, de a tevékenységet végzőket szívesen kritizálja.)

Mindegy hogy mit gondolnak, az nekik rossz és nem neked.
Te szuper szülő vagy és nagyszerűen csinálod.

Amennyiben tetszett a bejegyzés, vagy úgy gondolod, másoknak hasznos lehet, nyugodtan oszd meg, hálásak lesznek érte azok, akiknek segíteni tudsz.

1 megosztás = “köszönöm, ez tetszett, hasznos volt” 🙂