Hogyan tudod megtanítani a gyermeked, hogy okosan használja a telefont, tabletet, számítógépet, tv-t?

Hogyan tudod korlátozni ezeknek az eszközöknek a használatát?

Mit tehetsz, ha már csak a telefon/tablet köti le, nem hajlandó enni, ha nincs mese ebéd közben?

Először is szeretnélek megnyugtatni, mindig van lehetőség a változásra, változtatásra.
Igen a legrosszabb helyzetekből is van kiút. Persze egyszerűbb a megelőzés, így kezdjük ezzel.

Mutass jó példát.
Hiába tiltod a dolgokat, ha tőled is azt látja, hogy a telefon az Úr.

Mit értek ez alatt? 

Te mikor és mire használod a telefont/tabletet/laptopot?

Mindig ugrasz ha egy üzenet csippan, vagy csörög?

Pihenés közben lehalkítod, vagy akkor is egy csörrenésre nyúlsz érte?

A közös étkezések alatt vagy amikor játszol a gyermekeddel és csippan egyet a telefon, vagy megcsörren, otthagyod az ebédlőasztalt vagy a gyermeket a játékkal, és rohansz hogy felvegyed, válaszolj?

Étkezés közben ott a telefon az asztalnál és pörgetitek a különböző szociál média felületeket? 

Mit lát a gyermek tőled és a másik szülőtől?

Sajnos az okostelefonok és az internet világában gyakran úgy érezzük, hogy folyamatosan rendelkezésre kell állnunk, de vajon tényleg így van-e?

Vagy tud várni az az üzenet, e-mail, hívás, amíg befejezitek a közös étkezést, közös játékot, tevékenységet?

Végülis a színházban sem veszed fel a telefont.

Szóval az első a példamutatás.

Szoptatás közben ne a telefonodat böngészd.

Ez a te és a kisbabád ideje, az egymásra hangolódás ideje.

Ne menjen folyamatosan a televízió.

Egyrészt olyan tartalmakat hall, lát, ami nem neki való. A hírekben nem a legvidámabb eseményekről szoktak beszámolni. Ő nem tud különbséget tenni, hogy ez egy tőlünk távoli esemény, vagy épp apával is megtörténhet.

Így ezek a dolgok felzaklathatják, ráadásul olyan dolgokról van szó, amit – és ezt ő is tudja – nem tud megváltoztatni, befolyásolni, amitől még jobban fog szorongani. Persze fontos információhoz jutni a világ dolgaival kapcsolatban, de ezt úgy tedd, hogy ő ne hallja, ne lássa.

Mennyivel egyszerűbb volt ez a papír alapú újságok idejében.

Legyen a lakásban egy helye a telefonnak, lehetőleg olyan, amit a gyermek nem ér el.

Ha szükség van rá, oda tudsz menni érte, de ne legyen folyamatosan melletted, mert akkor azt tanulja meg a gyermek. Amibe kicsiként belenő, az lesz később természetes a számra. Ha azt látja, hogy a családi ebéd közben, mindenkinek ott a telefonja és azt nyomkodja, vagy azt látja, hogy anya/apa felugrál az asztaltól, mert csörög a telefon, ez lesz neki is természetes.

Az is igaz, hogy a felnőttek gyakran munkához, vagy épp a mindennapi feladatok elvégzésére használják a telefont.
Pl. bevásárlás, recept keresés, stb. Sok-sok olyan tevékenység van, amikor hasznos és nagy segítség egy ilyen eszköz.

De ne feledd, a gyermek főleg ha kicsi, nem tudja mit csinálsz, csak azt látja beszippantott egy másik valóság.
És fontosabb neked az eszköz ami a kezedben van, mint ő.

Ha hasznos dolgokra használod, tudasd vele, de ne a közös idő menjen rá.
Pl. a délelőtti játék után mondhatod, hogy most játssz egy kicsit egyedül. Addig anya keres receptet a tableten az ebédhez. Ha már nagyobb, 4-5-8 éves, vondd be a recept keresésbe.

Nagyobb gyerekekkel pl.nyugodtan kereshettek közösen az érdeklődési körével kapcsolatos képeket, információkat az interneten. Így nem csak a szorakozás világának fogja látni ezeket az eszközöket.

Tudom, elég bosszantó, de először a felnőttek kereteit kell kijelölni, persze ezek a keretek a gyerekekre is fognak vonatkozni.

Az alábbi kérdéseket beszéld meg a pároddal és ehhez tartsátok magatokat:

– Telefon használat a közös étkezések ideje alatt. 

– Telefon használat a közös együttlétek idején, játék, meseolvasás.

– Mikor némítjátok le a telefont/tabletet és mikor hagyjátok csörögni?

– Passzív képernyő, híradó, podcast. Biztos minden a hírekben elhangzott információt hallania kell egy gyereknek?

– Van-e képernyő mentes terület a lakásban, pl hálószoba, gyerekszoba?

– Felnőtt tartalmak megszűrése, pl hírek.

– Elég halkan nézzük a tv-t, amikor a gyermek alszik, hogy tudjon pihenni?

És ami a gyerekekre vonatkozik, beszéljetek át és tartsátok be mindketten.

Ez utóbbi elég fontos.

Pl:
Nálunk nagyon ravaszak voltak a gyerekek.
Tudták, hogy én szigorúbb vagyok ebben a témában. Ezért már úgy jöttek hozzám: “Anya, Apa már megengedte.” Kis leleményesek. Megsimogatják a lelked, hogy téged is megkérdeznek, de biztosítanak róla, hogy a jogot már megszerezték az adott tevékenységhez.
Pechükre Anya is rafkós. Rögtön tudtam, hogy kamáznak és Apával nem is beszéltek. Szóval a helyes válasz ebben az esetben: Szuper, akkor hívjátok ide Apát, hogy átbeszéljem vele.

Határozzátok meg mikor és mennyi időt lehet a képernyő előtt tölteni.

– Mi az ami rendben van, pl mesenézés, nagyobb gyerekeknek, chatelés a barátokkal és mi az, ami nem fér bele, pl Tik-Tok videók nézegetése.

– Kisebb gyerekeknek egyedül mese nézés a Youtube-on. Ezt nagyon nem javaslom, mert előbb utóbb olyan tartalomba fut bele, amibe nagyon nem kellene.

– Pl. nincs mese nézés lefekvés előtt, csak mese olvasás. 

– Telefonon nem nézhet mesét a gyerek, csak tableten, laptopon, tv-n.

Ha már nézhet mesét, fontos, hogy ő kapcsolhassa be és kapcsolja ki a készüléket, amin néz.

Ne egy felsőbb erőnek engedelmeskedve hagyja abba a tevékenységet. Így saját maga megtanulja korlátozni.
Ne aggódj, ha az elején nehezen megy, többször kell kérni, csak kamasz korra alakul ki teljesen az önkorlátozás, de ha nem így teszel, akkor nem fog kialakulni.

Soha ne használjuk jutalomnak, vagy büntetésnek a mese nézést, telefon/tablet használatot, vagy annak megvonását.

A család és a családi értékek, a közös idő, a meseolvasás, a közös játék mind, mind olyan dolog, amit csak a szabályok következetes betartásával tudsz megóvni.

Fontos kérdés, hogy mekkora gyermekről van szó és mit is értünk képernyő függőségen.

Ha egy 2-3 éves gyermek csak akkor eszik, alszik, van el, ha mesét néz egy eszközön, akkor igen ez függőség. Itt nem jöhet szóba a fokozatos használati idő csökkentés, mert az fenntartja az állapotot. Itt csak a teljes megvonás vezet eredményhez. Kell venned egy nagy levegőt és azt mondani mostantól egy percre sem kapod meg a telefont, tabletet, tv-t. 

Hogy miért nem teszik meg a szülők ezt?

Mert olyan drámai ellenállásba ütköznek, amit nem tudnak kezelni. Igen, lesz hiszti, dráma, sírás, üvöltés, rugdosás, és még ki tudja mi, majd a nyakadra jár percenként, könyörög, fűt-fát ígér.

Mit tehetsz, hogy túléld?

Első jó hír, minél kisebb a gyermek, annál rövidebb ideig tart.

Általában csak 2-3 napot kell kibírni. Szervezz neki valamilyen tevékenységet ami leköti. Ha csak azt mondom, hogy nincs mese és otthagyom magára, akkor a poklok-pokla következik. De ha azzal jössz, hogy gyere elmegyünk kirándulni, játszótérre, most játszom veled vonatosat, társasozunk stb. akkor már neki sem fog annyira fájni.

Ráadásul újra felfedezik ezekben a tevékenységekben az örömet, szórakozást.

Mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel?

Ha már legalább felső tagozatos iskolás, akkor is használhatod a teljes letiltást, de arra figyelj, hogy a kommunikációs vonaloktól, ne vágd el.

Mit értek ez alatt?

Nem játszhat a számítógépen/laptopon/tableten/telefonon, de csetelhet a barátokkal ezeken az eszközökön. Vagy nem használhat Tik-Tok-ot, de az Insta napi 15 percben belefér, ő rakhat fel posztokat. (Na, ez egy külön és hosszú téma, hogy mit és hogyan, lehet, hogy egyszer erről is írok.)

De nálunk az az alap, olyat ne tegyen fel, amit Én nekem nem merne megmutatni. Ja, és mellékhelyiségben, főleg nyilvános mosdókban TILOS szelfit csinálni.

Persze a nagyobb gyereknél lehet próbálkozni a fokozatosság elvével is.
Pl. nincs napi 3 óra számítógépes játék, social media felületen böngészés, csak napi 30 perc. Vagy csak hétvégén van játék a gépen.

Ami fontos, ha bevezetsz egy szabályt, azt tartasd be.

Hogy milyenek a mai gyerekek fiatalok?

Hát olyanok, amilyennek neveljük őket, mi szülők.

Nagyon meg tudják könnyíteni a mindennapokat.

Elképesztő mennyiségű hasznos információhoz lehet rajtuk keresztül jutni.

A világ bármely részén tudod a barátaiddal a kapcsolatot tartani.

Rengeteget lehet tanulni belőle.

Olyan dolgokat láthatsz, amit amúgy nem biztos, legyen táj, egy város, ország, élőlény. 

Mindezek mellett azt gondolom, hogy 8 éves koráig a gyermeknek a saját tapasztalás útján kell tanulnia.

Hog mit jelent ez?

Ne képen vagy filmen nézze a katicát, hanem menjetek ki a parkba vagy a kertbe és ott.
Vidd el tópartra, hogy lássa a béka hogy ugrik, a teknős hogy úszik.
Vidd el vidékre ha városban laktok, hogy lásson tehenet, simogasson cicát stb.

Mert szép videón nézni a tajtékzó tengert, a vágtázó lovat, de még szebb, ha személyesen éled meg.

És 8 éves koráig nincs olyan dolog, amiről tudnia kéne és nincs lehetősége otthon, a közeli környezetben megélni.

Amennyiben tetszett a bejegyzés, vagy úgy gondolod, másoknak hasznos lehet, nyugodtan oszd meg, hálásak lesznek érte azok, akiknek segíteni tudsz.

1 megosztás = “köszönöm, ez tetszett, hasznos volt” 🙂