Mindig rá lehet bízni a gyerekre a döntést?

Népszerű és meglehetősen jól működő nevelési mód, ha a szülő ahelyett hogy mindig megmondja a gyereknek mit tegyen, mit vegyen fel, mit csináljon, választási lehetőséget biztosít számára.

Pl.
Este lefekvés előtt megkéred a gyereket, hogy válassza ki a ruhákat és készítse elő amit holnap szeretne felvenni.

Vagy télen, ha azt mondod: “Melyik sapkát szeretnéd felvenni: a kéket, vagy a színeset?”
Akkor nem azon fog menni a vita, hogy vesz-e fel sapkát, hanem azon gondolkodik, hogy melyik legyen.

Vagy ha arról van szó, hogy ideje elpakolni a játékokat, akkor megkérdezheted, hogy: “Egyedül szeretnéd elpakolni a játékokat, vagy rakjunk rendet közösen?”

Minél kisebb egy gyerek, annál kevesebb döntési szabadsággal rendelkezik és annál többet irányítják, utasítják.

Ez természetes, hiszen egy baba, aki még ülni sem tud, hogy tudna felöltözni?
Ezért is a gyerekek elég sokáig, 1,5-2 éves korukig elég jól viselik azt, hogy mások végeznek el tevékenységeket helyettük.

De 2 éves koruk körül elkezdik felfedezni, hogy ők is képesek megcsinálni dolgokat, ami nagy örömet okoz nekik és nagyon sokban segíti a fejlődésüket, és az önállósodás lépcsőfokain kezdenek el lépegetni. Így ha elért egy kort, és már képes bizonyos kérdésekben szabad döntést hozni, az tovább segíti a fejlődését, az önbizalmát és az önállósodását.

Persze ez egy skála, amin a szülőnek mozognia kell, hiszen más döntéseket képes meghozni egy 2 éves, egy 4 éves, vagy egy 6 éves.

A lényeg, hogy ha van rá lehetőség, ne te mint szülő dönts helyette, hanem adj neki választási lehetőséget. Az is hozzátartozik, hogy igenis vannak esetek, amikor nem opció, hogy a gyereknek választási lehetőséget adj.

Pl.
A kisebbik gyermekem igazi csaj volt, már 2 évesen csak tütü szoknyában járt. Persze ha télen megkérdeztem, hogy mit szeretne felvenni, a válasz az volt hogy tütü szoknyát. Én meg törhettem a fejem, hogy ebből hogy vágjam ki magam. Így vagy nem kérdeztem meg, vagy az volt a kérdés, hogy az overálra szeretne-e tütü szoknyát venni?

Van egy lényeges dolog amit szem előtt kell tartanod: ha már megkérdezted hogy mit szeretne, már nem táncolhatsz vissza.
Mit kommunikálsz azzal, ha azt mondod, “Na, azt biztos, hogy nem!”. Ezzel azt erősíted benne hogy az ő véleménye, akarata nem számít és két reakcióra számíthatsz:

Röviden, csak olyan kérdésekben engedj neki döntési szabadságot, amiben tényleg képes dönteni és nem lesz későbbi vita tárgya.

De még ennél is lényegesebb, hogy te nagyon komolyan gondold végig, mert ha megkapod a választ, akkor már bármi legyen is az, annak úgy kell lennie.

Amivel tudsz játszani, az a rafinált kérdés feltevés.

Pl.
Nem jó, ha azt kérdezed: Mit szeretnél uzsonnára?
Mert lehet, hogy rávágja, hogy csokit.

Te pedig pontosan tudod, hogy sok mindent szeretnél, de azt, hogy csokit egyen, tuti nem.

Ha azt szeretnéd, hogy uzsonnára gyümölcsöt egyen és van otthon cseresznye, alma és dió, kérdezd meg melyiket szeretné? Így van választási lehetősége, ő dönt, de nem lesz vita.

És itt el is érkeztünk a cikkünkben felvázolt Stressz a játékboltban szituációhoz.

Nagyon gyakran a játékboltba betérve a szülők azt mondják a gyereknek:

“Választhatsz valamit és azt vesszük meg”.

Mi a probléma ezzel?
Hogy szinte betarthatatlan ígéret.
Hogy miért?

Mert mi van, ha egy olyan összegű játékot választ, ami a havi pénzügyi tervbe nem fér bele, vagy beleférne, de a sima hétköznap nem szeretnél 100.000 Ft-ért játékot venni?

Mi van, ha olyan játékot választ, amiből már van otthon, akár több is van.

Minden tiszteletem azé az apukáé, aki szintén belefutott ebbe a csapdába, majd vett egy nagy levegőt és kifizette a gyermek által választott játékot.

Ugyanis ez az egyetlen helyes megoldás.

És a legnagyobb átverés az egészben, hogy valójában a szülő nem gondolja komolyan, persze szívesen vesz a gyereknek egy olyan játékot, amit a gyermek választ, ha az azonos a szülő választásával.

És most elárulom a nagy titkot: sosem azonos.

A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szülők kivétel nélkül jót akarnak, szeretnének a gyermek kedvében járni és olyan játékot vásárolni neki, amire vágyik, csak nem merül fel bennük, hogy lehetnek buktatók is.

Valamint ott a gyermek nézőpontja.

Vajon mi áll az ő döntése mögött?

Természetesen nem az, hogy na most jól kibabrálok a szülőkkel.

Amikor egy drága játékot választ, ő valójában nem tudja, hogy mi a különbség 5.000 és 100.000 Ft között. Ezt csak 8 éves koruk után tudják értelmezni, és akkor is csak akkor, ha van saját pénzük, amivel gazdálkodhatnak. Neki tényleg az a játék tetszik a legjobban. Az a szíve vágya.

Ha olyan játékot választ ami már megvan, az leggyakrabban azért van, és főleg 1-3 éves korosztályra jellemző, mert azt ismeri, szeret vele játszani. A többi játékról nem tudja mi az, mit lehet vele csinálni.

Sajnos amikor a szülők belefutnak a saját csapdájukba, akkor a lehető legrosszabb megoldást választják hogy mentsék, ami menthető.

Elkezdik a gyermeket győzködni, hogy mit válasszon, ami nekik is megfelelő lenne.

“Nézd ez mennyivel jobb lenne. Nézd ez mennyivel szebb. Olyanunk már van, inkább válaszd ezt!”

És olyan erővel tolják, hogy a gyermek pontosan tudja és érzi, hogy NEM választhatja azt, amit szeretne.

Kérlek, ezt soha ne tedd!

A fent leírt okok miatt. Sem megtörni nem szeretnéd a gyermeked, sem hisztire nem vágysz.

A legjobb megoldás a megelőzés:

Pl.
“Választhatsz egy kis játékot.” – ekkor határozd meg mit jelent számodra a kis játék, pl elfér a kezében. Persze ilyenkor még mindig belefuthatsz abba, hogy egy kicsi, de drága ajándékot választ. Akkor emelt fővel fizess. Ez a tanulópénz.

Jól szűkíthető a kör, ha ezt mondod: “X ezer Ft-ért választhatsz játékot, megmutatom mi fér bele, miből választhatsz”.

Konkrétan mondd meg mik közül választhat. pl “Ezekből a játékból választhatsz 1-et, és azt megveszem.” vagy “Választhatsz egy társasjátékot/figurát/kisautót.”

Ok, mondod, de mi van ha már kicsúszott a számon, és ott áll a bolt legdrágább játékával?

Végül a lényeg, csak olyat ígérj a gyereknek, amit tényleg be tudsz tartani, és légy leleményes, de engedd szabadon dönteni, amikor csak lehetséges.

Amennyiben tetszett a bejegyzés, vagy úgy gondolod, másoknak hasznos lehet, nyugodtan oszd meg, hálásak lesznek érte azok, akiknek segíteni tudsz.

1 megosztás = “köszönöm, ez tetszett, hasznos volt” 🙂