Nem érdekli semmilyen játék, csak a tv/telefon/tablet.

Csak akkor eszik, ha megy a mese.

Ha nem adom oda a telefont, folyamatosan hisztizik.

Megelőzhetőek ezek a problémák?

Mit tehetsz, ha már csak a tv/telefon/tablet köti le?

Van kiút?

Mennyi képernyő idő ok?

Mikor, mire és hogyan tudja úgy használni ezeket az eszközöket, hogy hasznára váljon?

A televízió, telefon, tablet, számítógép előtt töltött idő.

Az, hogy mikortól és mennyi időt használhatják a gyerekek ezeket az eszközöket, nagyon megosztja a szülőket.
Ez a blog abban segít, hogy a kutatások alapján a képernyő előtt töltött idő hatásait megvizsgálva, TE, mint szülő eldöntsd mi az ami jó megoldás lehet ebben a kérdésben.

Akkor se ess kétségbe, ha a blog végén úgy érzed: “Na, ezt már elrontottam. Úgy tűnik rossz anya/apa vagyok.”.  Sose gondold, hogy rossz anya/apa vagy. Nem kaptál használati utasítást a gyerekhez amikor megszületett. De ha felismerted, hogy valamit lehetne jobban is csinálni, már a te felelősséged hogy változtass akkor is, ha az elején nehéz és sok összezörrenéssel, feszültséggel jár.

WHO, UNICEF gyermekvédelmi szervek ajánlása képernyőidőre vonatkozóan:

0-2 éves kor között – 0 perc

Ez elég erős.

Hiszen annyi mindent meg lehet oldani azzal, ha berakok neki egy mesét. A rossz evő gyerek máris eszik, a rossz alvó elalszik, nekem van időm elkészíteni a vacsorát.

Ha a rossz evő gyereknek minden étkezésnél bekapcsolsz egy mesét hogy egyen, megoldottad a tényleges okot ami miatt nem eszik?

Tényleg akkor eszik, amikor éhes és annyit amennyire a testnek szüksége van?

Vagy csak eltereli a figyelmet a problémáról?

Este lefekvés előtt ha mesét néz a gyermek, már nem lesz ideje feldolgozni a látottakat, az érzelmi hatásokat.

Ettől rémálmai lehetnek!

A képernyőn keresztül a gyerekek kész, előre gyártott képeket kapnak, hatalmas mennyiségben.
Legyen szó meséről, videójátékról.

Ha folyamatosan kész képeket néz, nem használja a fantáziáját.

Régen meséltek a gyerekeknek a szüleik, a gyerekek pedig elképzelték, amihez fantázia és képzelőerő kell. Ez alapból megvan a gyerekekben, de a sok képernyő előtt töltött idő elsorvasztja.

És létrejön egy olyan generáció, akinek nincs fantáziája.

Hogy születnek majd festmények, amik rabul ejtenek?
Zene, ami megdobogtatja a szíved?
Épület amit meglátsz és megállsz hogy megcsodáld?

Mi lesz, ha nem lesz a jövő generációjának fantáziája?

Persze nem minden gyermekre hat egyformán a képernyő.

Van akire rosszabb, van akire kevésbé rossz hatással lesz.
Pl. ha a gyermeked játszik építőkockákkal, babákkal, kisautókkal, szerepjátékokkal, akkor még nincs baj.
Ha már semmivel nem játszik, csak a televízió, telefon, tablet ami leköti, akkor igen, itt az idő változtatásra.

Itt az is fontos, hogy mennyi idős a gyermek.
Más egy 5-6 éves vagy egy 12-15, vagy 18+. De a tinédzserekneknél is fontos, hogy ne csak a telefon vagy számítógép előtt töltsék minden percüket, szívesen játszanak társasjátékokkal, olvassanak, beszélgessenek a barátaikkal élőben. 

A mese, film, számítógépes játék egy másik valóságba repíti.

A film végén, vagy ha befejezte a számítógépes játékot, ülj oda mellé és kérdezd meg, hogy mi tetszett neki benne, miről szólt.
Ezzel visszahozod a valóságba.

Ha válaszol, megérkezett a jelenbe.
Ha válaszol, de nem tudja elmondani hogy miről szólt, akkor valójában fel sem fogta, csak hipnotizálta a képernyő és azért nézte.

A gyerekek a másokkal való interakciókból és szenzoros (különböző érzékszervi) tapasztalatokból tanulnak a legtöbbet és a legkönnyebben.

Például:
persze könnyebb megfőzni az ebédet/vacsorát ha mesét néz a gyerek, főleg, ha csak 2-3 éves. De ha együtt főz a szülő a gyermekkel, akkor kb. 900-1000 szót mond a gyermekének, míg ha mesét néz a gyermek, ez 0-200- ra csökken.

A kevesebb szótanulás késlelteti a beszédfejlődést.

Minél többet ülteted le mesét nézni, annál többet fogja kérni a gyermek és annál nehezebb lesz kikerülni ebből az ördögi körből.

A 4-6 hónapos babát egyre inkább érdekli a környezete.
A képernyő rögtön magához vonja a gyermek figyelmét. Evolúciós folyamat hogy a furcsa zajok, gyorsan mozgó dolgok rögtön odavonzzák a figyelmünket. Túlélés múlt rajta az ősember idejében.

A baba számára a videóbeszélgetés nem jelent kapcsolódást.
Pl. nagyszülőkkel. Egy pici gyermek, aki még alig látta a nagymamát, nem fog egy képernyőn látott személyhez kötődni. Nekik fontos az érintés és egyéb érzékelés. 

A 2 év alatti gyerekek nem tudják értelmezni a képernyőn látott valóságot.

Ha egyszer is látott mesét telefonon, vagy tv-n, utána kérni fogja.
A kisebb gyerekek a gyorsan mozgó képet nem tudják feldolgozni. Még túl gyors neki, nem tudja megnevezni amit látott.

Egy 2 éves gyereknek 4-6 másodpercre van szüksége, hogy befogadjon egy képet.
Mit is jelent ez?
Lát valamit és most számolj el 4-ig. Igen ennyi idő kell, hogy ezt feldolgozza.

De még a kis tiniknél sem megy rögtön a képek befogadása rögtön. Nem véletlen, hogy egy 11-12 éves gyermek hiába olvas jól, nem szeret feliratos filmet nézni.

0-12 hónapos korba ne is lássa a telefont, tabletet!

Ne legyen szem előtt!

A különböző értesítések hangját érdemes kikapcsolni, az elmélyült játékot megzavarja a pittyegés!

Még mindig a tapasztalás, a tényleges cselekvés révén tanul.

A szókincsének még rengeteget kell fejlődni.
Gondolj csak bele: még egy 7-8 éves gyermek szókincse mennyivel kisebb, mint egy felnőtté, főleg egy olvasott felnőtté, nem hogy egy 3 éves gyereknek. A mindennapi játék, otthoni tevékenységek, séta, meseolvasás amivel a szókincs fejlődik.

Az agyi idegpályák kiépülése még nem fejeződött be, rengeteg mozgásra van szüksége hogy ezek kialakuljanak, és később ne legyenek problémái az iskolában. 

Akár már a napi 1 óra mesenézés, telefonon való játék is a fantázia leépüléséhez vezet.
A telefon különösen rossz, mert a görnyedt, rossz tartást eredményez. Mivel passzív tevékenység, nem fejlődik megfelelően a nagymotoros és a finommotoros mozgás, az idegpályák kiépülése, a csecsemőkori reflexek leépülése elmarad.

A 2-4 évesnél említett dolgok még náluk is érvényes, a szókincs fejlesztése, a sok mozgás, akár a nagymozgások, a futás, ugrálás, fáramászás, kerékpározás, vagy a finom mozgások, a rajzolás, vágás, ragasztás, tépkedés.

Pl. Nem is gondolnád, hogy a házimunka mennyire fejleszti a gyerek finommotorikáját.

És elérkeztünk egy nagyon fontos ponthoz a szociális kapcsolatok fejlődéséhez.
Hogy mi tartozik bele ebbe?

Az együttjátszás, a barátkozás, az érzelmeink kifejezése, kommunikálása.
Egy közös játék során fantasztikusan sokat tanul egy gyermek a társas kapcsolatokról.

Ami egy közös mesenézésről nem mondható el.

Nagyon könnyen függőséget okoz.

Pl. ha unalom ellen használjátok, akkor sem a probléma valós okát oldod meg, hogy nem tud mit kezdeni azzal, hogy unatkozik. Így meg sem próbál valamilyen tevékenységbe kezdeni, hanem rögtön a telefonért, tabletért könyörög.
Persze nem azt jelenti, hogy semennyi mesenézés nem fér bele ebbe a korba, de ne ez legyen a nap legfontosabb eseménye, legyen pontosan meghatározva, mikor és mennyit lehet nézni.

Pl, egy 1,5 órás mese belefér hétvégén, de akkor másnap nincs mesenézés. 

Itt már nagy valószínűséggel belépett a telefon, tablet számítógép a gyermek életébe.

Nagyon fontos hogy meg legyen szűrve milyen tartalmat néz!

Hiszen ha szabadon szörfözik a Youtube-on, TikTok-on, Instagram-on, könnyen belefut olyan tartalomba ami nem neki való, ami érzelmileg felkavarja.

Tudom, nagyobb gyerekek esetében a szociális kapcsolatok tartásának egyik eszköze, ugyanakkor a szociális kapcsolatok leépülésének egyik eszközei is FaceBook, Instagram, TikTok, Messenger, Viber. Hiszen nem kell személyesen odamenni és elhívnia a másikat moziba, sétálni, stb.

Bármit mondhat anélkül hogy a másik szemébe kellene néznie, vagy látnia kellene az amit mond, milyen érzelmet vált ki a másikból.

És az elszigetelődés eszköze is.

Nincs siralmasabb látvány egy gimnazista osztálynál, ahol a gyerekek a szünetben a telefonjukba merülve ülnek egymás mellett.

Fontos, hogy figyelembe vedd a gyermek korát!

Nem ugyanazt engedjük meg egy 10 évesnek, mint egy 7 évesnek. Mindig is lesznek olyan dolgok, amit a nagyobbnak szabad, de a kisebbnek nem. Miért lenne másképp ez a képernyőidővel?
Pl. jó megoldás lehet, hogy a 4 éves akkor nézhet, ha a kistestvér alszik, vagy épp nincs otthon.

Ugyanez igaz később is, bár még a 16 évesekre is nagyon oda kell figyelni, hogy ne szippantsa be őket a virtuális világ, egy 8-13 évesnél a kéretlen zaklatások kivédése is a te feladatod.

A logopédusok és a mozgásfejlesztő pedagógusok ránézésre megmondják, ha egy gyerek sokat lóg a telefonon/tableten/számítógépen.

Szóval a negatív hatások megkérdőjelezhetetlenek.
Persze lehet okosan és példamutatóan is használni ezeket az eszközöket, hogy tanuljon belőle a gyerek.. 

Hogy hogyan lehet fejleszteni vele a gyereket?
Hogyan tudod korlátozni a képernyőidőt és mit tehetsz, ha már elszaladt veletek a ló, de most szeretnéd helyrehozni?

Megtudod a következő blog bejegyzésből: Képernyő használati etikett otthon

Amennyiben tetszett a bejegyzés, vagy úgy gondolod, másoknak hasznos lehet, nyugodtan oszd meg, hálásak lesznek érte azok, akiknek segíteni tudsz.

1 megosztás = “köszönöm, ez tetszett, hasznos volt” 🙂