Büszke vagyok a lányomra
Elsőszülött szemem fénye. Egy hónap múlva lesz 14 éves. Amikor mondom hány éves, a szülők együtt érzően bólogatnak, kamasz, nem lehet könnyű.
Pedig az. Hogy miért?
Mert vannak céljai, amiért tesz és van hobbija, ami leköti. Ami nem más, mint a rajzolás. Most is rajzol.
Kisebbik pedig már 10 éves lesz ebben a hónapban, miközben Én írom a hírlevelet két Kinder tojásból előbújt autóval szerepjátékot játszik. Na, ezért is büszke vagyok.
De Rékára, az elsőszülöttre, azért vagyok büszke, mert megnyílt az első kiállítása. Az iskolában a rajztanára szervezett neki egy kiállítást. A főlépcső félemeletén állították ki a rajzait, amihez az osztálytársai írtak szöveget. Szóval az első kiállítás pipa.
Nekem meg dagad a mellkasom a büszkeségtől.