• Nincs termék a kosárban
  • Nincs termék a kosárban
  >  Blog   >  Montessori   >  Montessori nevelés, Montessori oktatás, Montessori játékok, ami a csövön kifér

Montessori nevelés, Montessori oktatás, Montessori játékok, ami a csövön kifér

De mi is az a Montessori? Ki az a Montessori Mária?

Erre kapsz most választ.

Készítünk egy videó interjú sorozatot Szanyi Emese diplomás Montessori oktatóval, a Montessori pedagógia szakértőjével, a Montessori Junior Instagram és FaceBook oldal megálmodójával arról, hogy.

  1. Ki Montessori Mária és mit csinált? Mi az Montessori nevelés, oktatási módszer? Tények és tévhitek a Montessori nevelésről, oktatásról.
  2. Montessori otthon, Montessori nevelés az otthoni hétköznapokban.
  3. Vannak-e Montessori játékok, ha igen melyek azok.

 

Szanyi Emese AMI diplomával rendelkező Montessori Pedagógus

(AMI: Nemzetközi Montessori egyesületet jelent, amit még Montessori Mária alapított több mint 100 évvel ezelőtt azzal a céllal hogy átadja a tudását a pedagógusoknak. Csak itt lehet diplomát szerezni Montessori oktatási módszerből, a tananyag Montessori Mária eredeti kéziratain alapszik) 

 

A videó sorozat első két része készült el. Az első részéből szedtük össze Montessori Mária életét és munkásságát összefoglaló anyagot.

Ezt a videót itt tudod megnézni >>>

Montessori Mária

Röviden orvos, pedagógus az 1800-as évek végén/1900-as évek elején.

De, hogy tényleg ki ő és mennyire briliáns, amit létrehozott arról regényt lehet írni.

 

1870-ben született Olaszországban.

Az első nők között volt, aki felvételt nyert a Római egyetemen orvosi karára. Nem csak ennek köszönhetően, de a tanulmányai által is kitűnt. Pedig nem volt egyszerű dolga, rengeteg negatív előítélettel szembesült. Férfi társai gyakran lekezelték, sőt, ki is tiltották bizonyos előadásokról/boncolásokról, amelyeken csak egyedül tanítási órák után tudott csak részt venni, hiszen a férfiak jelenlétében ez nem volt megengedett. Montessori Mária eltökéltségének köszönhetően több ösztöndíjat is megnyert.

1896-ban szerezte meg orvosi diplomáját. Így Ő volt az első diplomás orvosnő Olaszországban, országszerte hamar megismerték a nevét ennek köszönhetően.

Azonnal munkába állt a San Giovanni kórházban, amely az egyetemhez tartozott.

1897-ben önként csatlakozott egy kutatási programhoz a Római Egyetem pszichiátriai klinikáján.

Munkája részeként a sérült/fogyatékkal élő gyermekeket kezelő intézet rendszeres látogatója lett Rómában.

Akkoriban nem sajátos nevelési igényű gyereknek hívták őket, hanem elmeháborodottnak. A 1800-as évek végén/1900-as évek elején minden olyan gyereket, akiknek speciális igénye volt (figyelemzavar, tanulási nehézség stb) hasznavehetetlennek gondoltak. Nem tudták oktatni őket, szülők nem tudták hogyan bánjanak velük, ezért beadták őket ezekbe az intézményekbe, ahol aztán ápolók vigyáztak rájuk. Az intézményi gondoskodása annyiban kimerült, hogy biztosították a étkezéseket és vigyáztak arra, hogy egészségesek maradjanak a gyerekek. Ennyi volt a cél, hiszen oktatni nem lehet őket, társadalom számára haszontalanok tekinteték őket. A falak üresek voltak, teljesen ingerszegény, bútorozatlan környezetben tengették napjaikat.

Montessori Mariát nem hagyta nyugodni ez a dolog, szentül hitte, hogy ezek a gyerekek sem hasznavehetetlenek. Elkezdett utána olvasni értelmi fogyatékos gyermekek témakörében akkoriban fellelhető szakirodalomnak.

A francia Jean-Marc Itard (wild boy of Aveyron) és az ő tanítványa Edouard Séguin munkássága megihlette.
Ők voltak azok, akik hittek benne hogy a fogyatékossággal élő és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket is lehet oktatni csak más módszerrel. Fontosnak tartották a tiszteletet és a megértést minden egyes gyermek iránt. Fizikai eszközöket és berendezéseket készített a gyermek szenzoros észlelésének és motoros képességeinek fejlesztésére, amelyeket Montessori később új módon használt.

 Az 1897-98-as egyetemi ciklus alatt az oktatási ismereteit kívánta bővíteni pedagógiai kurzusokon való részvétel útján, Rousseau, Pestalozzi és Froebel munkáinak tanulmányozásával.

Egyre nagyobb hangsúlyt kapott a munkájában a sérült gyermekekkel való foglalkozás, tanítása. Aktívan dolgozott egy intézményben amelyben különböző rendellenességű gyermekek voltak. Ez az időszak fordulópontnak bizonyult Montessori életében, jelezve, hogy szakmai identitása átalakult az orvostól az oktatóig. 

Elméleteit elkezdte gyakorlatban is alkalmazni.
Montessori 2 évet töltött az ortofrén iskolában, kísérletezett és finomított Itard és Séguin által kidolgozott anyagokkal, és tudományos, analitikus hozzáállást adott a munkához; tanította és megfigyelte a gyermekeket minden nap, éjjelente pedig a feljegyezte a tapasztalatait.

Pár évvel később Róma egyik legszegényebb negyedében kérték fel Mária Montessorit, hogy az utcán kallódó gyerekekkel foglalkozzon. Montessori megragadta a lehetőséget, elsőként próbálta ki az intézetben kikísérletezett fejlesztő eszközeit „normál” egészséges gyermekeken.
Megalapította a Casa dei Bambini-t, vagyis a „Gyermekek házát”, amelyet 1907. január 6-án nyitottak meg. Számos különféle eszközt és fejlesztő anyagot tett a gyermekek környezetébe, végül csak azokat tartotta meg, amelyek lekötötték a gyerekeket.  

Montessori rájött, hogy azoknak a gyermekeknek, akik egy olyan környezetben vannak, ahol a feladatokat és eszközöket az ő természetes fejlődésük elősegítésére tervezték, képesek saját magukat okítani. Később ezt auto-oktatásnak nevezi.

Másfél évvel később már 5 Montessori óvoda is működött (4 Rómában, 1 Milánóban). Az odajáró gyerekek hatalmas fejlődésen mentek át, a közel 5 éves gyerekek írni és olvasni tudtak. Ennek az új megközelítésnek hamar híre ment, látogatók érkeztek, hogy maguk is megnézhessék, hogyan ér el ilyen eredményeket.

 

1909 nyarán Dr. Montessori megtartotta első tanfolyamát, mintegy 100 tanuló számára. Ebből az időszakból származó jegyzeteiből íródott meg az első könyve is, ugyanebben az évben ki is adták Olaszországban. Nem sokkal később 20 különböző nyelvre fordították és nagy hatással volt az oktatás területére.

 

Maria arra törekedett, hogy állandó kutatási és fejlesztési központot hozzon létre a kisgyermekkori oktatás előmozdítására, ám ennek a fasizmus népszérűsödése és II. világháború történései gátat szabtak.
1933-ra a németországi Montessori-iskolákat bezárták, elégették a könyveit. Ugyanebben az évben, miután Montessori Maria nem volt hajlandó együttműködni Mussolini azon terveivel, hogy az olasz Montessori iskolákat beépítse a fasiszta ifjúsági mozgalomba, a vezető bezáratta mind.

 

1939-ben Mario (fia) és Maria elköltöztek Indiába, hogy megtartsanak egy 3 hónapos képzést Madrásban, de közel 7 éven át nem tértek vissza Európába. A háború kitörésekor olasz állampolgárokként Mario internált* volt, és Maria-t házi őrizetbe vették. 1946-ban visszatértek Hollandiába. 1952. május 6-án hunyt el.

(*Internálás: Politikailag gyanúsnak, veszélyesnek vagy ellenségesnek ítélt állampolgárok, vagy háború esetén az ellenséges állam adott országban tartózkodó polgárainak kényszerlakhelyre, internáló táborba telepítése.)

 

Montessori egész életét áthatotta a tenni akarás, a továbblépés, a segítőszándék.

 

Több évtizeden át figyelte a gyerekeket, minél jobban kiismerje őket, hogy aztán egy olyan pedagógiát/módszert tudjon nyújtani nekik ami róluk, nekik, értük szól.

 

Háromszor jelölték Béke Nobel-díjra.

Szanyi Emese Montessori csoportját itt tudod követni:
Montessori pedagógia – A kezdetektől – Facebook csoport

 

Emese betekintést ad az otthoni tevékenységeikbe, innen tudtok inspirálódni, kérdezni, egyéni konzultációkat kérni:
INSTAGRAM: Montessori Junior
FACEBOOK: Montessori Junior 

 

 

logo
X